---

¹ Ur am, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
² A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.
³ Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Ur at.
⁴ Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
⁵ Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
⁶ Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
⁷ Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
⁸ Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
⁹ Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.
¹⁰ Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
¹¹ Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
¹² Állj elő, Ur am, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!
¹³ Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
¹⁴ Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
¹⁵ Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
¹⁶ Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
¹⁷ Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Ur am. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
¹⁸ véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.