---

¹ Amikor Dávid élemedett korú öregember lett, hiába takargatták be ruhákkal, nem tudott fölmelegedni.
² Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és ápolja őt. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, királyom!
³ Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra, és bevitték a királyhoz.
⁴ Ez a leány igen szép volt; ő ápolta a királyt, és ő viselte gondját, de a király nem élt vele.
⁵ Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak.
⁶ Apja azonban soha életében nem vetette a szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép ember volt.
⁷ Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak.
⁸ Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simí és Réí meg Dávid vitézei nem támogatták Adónijját.
⁹ Egyszer Adónijjá juhokból, marhákból és hizlalt borjúkból áldozati lakomát rendezett a Zóhelet-kőnél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a király fiait meg a király szolgálatában álló összes júdait.
¹⁰ Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket meg a testvérét, Salamont sem.
¹¹ Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király, úgy, hogy urunk, Dávid nem is tud róla?!
¹² Gyere hát, hallgasd meg a tanácsomat, hogyan mentsd meg életedet és fiadnak, Salamonnak az életét.
¹³ Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, királyom, te megesküdtél szolgálóleányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni. Miért lett akkor Adónijjá a király?
¹⁴ Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.
¹⁵ Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába, ahol a súnémi Abiság viselte gondját a megvénült királynak.
¹⁶ Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz?
¹⁷ Az így felelt neki: Uram, te megesküdtél szolgálóleányodnak az Úr ra, a te Istenedre: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni.
¹⁸ Most mégis Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, még csak nem is tudsz róla.
¹⁹ Mert bikákból, hizlalt borjakból és juhokból gazdag áldozati lakomát rendezett, és meghívta rá a király valamennyi fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
²⁰ Most azért, uram, királyom, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, királyom!
²¹ Mert ha majd őseidhez térsz pihenni, uram, királyom, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tekinteni.
²² Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.
²³ Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt.
²⁴ Ezt mondta Nátán: Uram, királyom! Te mondtad azt, hogy Adónijjá lesz utánad a király, és ő fog a trónodra ülni?
²⁵ Mert ő ma elment, és bikákból, hizlalt borjakból és juhokból gazdag áldozati lakomát rendezett; meghívta a király valamennyi fiát, a hadsereg parancsnokát meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt kiáltozzák: Éljen Adónijjá király!
²⁶ De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont.
²⁷ Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, királyom?
²⁸ Dávid király erre így válaszolt: Hívjátok ide Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt.
²⁹ Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő Úr ra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból,
³⁰ hogy amiképp megesküdtem neked az Úr ra, Izráel Istenére, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy azt meg is cselekszem még a mai napon.
³¹ Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király!
³² Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek be is mentek a király elé.
³³ A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok embereit! Ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gíhónhoz!
³⁴ Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
³⁵ Azután vonuljatok fel mögötte, ő pedig jöjjön ide, üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme.
³⁶ Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak: Az Úr, az én uramnak, királyomnak Istene mondjon áment rá!
³⁷ Ahogyan vele volt az Úr az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is!
³⁸ Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz.
³⁹ Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király!
⁴⁰ Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól.
⁴¹ Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén jártak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban?
⁴² Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.
⁴³ Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
⁴⁴ Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, őt pedig felültették a király öszvérére,
⁴⁵ majd Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gíhónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok.
⁴⁶ Salamon már ott is ül a királyi trónon.
⁴⁷ Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Szerezzen Istened Salamonnak még nagyobb hírnevet, mint a tiéd, és tegye az ő trónját még a te trónodnál is nagyobbá! A király mélyen meghajolt a fekvőhelyén,
⁴⁸ majd még ezt is mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.
⁴⁹ Ekkor megrémülve fölkelt Adónijjá összes meghívottja, és elsiettek mindnyájan, amerre láttak.
⁵⁰ Adónijjá azonban félt Salamontól, ezért elment, és megragadta az oltár szarvait.
⁵¹ Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját!
⁵² Erre így szólt Salamon: Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem fog meggörbülni, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia.
⁵³ Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!