1
A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
2
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
3
Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
4
ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
5
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6
Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
7
Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld.
8
A Seregek Ur a velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
9
Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10
Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
11
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
12
A Seregek Ur a velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)