---

¹ A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:
² Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
³ Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?
⁴ Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad.
⁵ Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.
⁶ A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.
⁷ Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.
⁸ Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.
⁹ Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.
¹⁰ Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.
¹¹ Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.
¹² Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben,
¹³ és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele.
¹⁴ Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
¹⁵ Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.
¹⁶ Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem.
¹⁷ Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés.
¹⁸ Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.