---

¹ A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
² Hálát adok az Úr nak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
³ Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!
⁴ Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
⁵ Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
⁶ Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
⁷ Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
⁸ De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
⁹ Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
¹⁰ Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.
¹¹ Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Ur am, azokat, akik hozzád folyamodnak.
¹² Zengjetek az Úr nak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
¹³ Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.
¹⁴ Légy kegyelmes, Ur am, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
¹⁵ hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
¹⁶ Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
¹⁷ Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
¹⁸ A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
¹⁹ Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.
²⁰ Ne engedd, Ur am, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
²¹ Vigyél véghez, Ur am, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)