---

¹ Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
² A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
³ Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
⁴ Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
⁵ Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
⁶ Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
⁷ Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
⁸ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
⁹ Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
¹⁰ Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
¹¹ Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
¹² Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
¹³ Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!