---

¹ Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
² Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
³ És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
⁴ Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
⁵ Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
⁶ Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
⁷ Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
⁸ Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
⁹ Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
¹⁰ És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
¹¹ Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
¹² Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
¹³ Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
¹⁴ Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
¹⁵ Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
¹⁶ A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
¹⁹ Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
²⁰ Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
²¹ De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
²² Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
²³ Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
²⁴ Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
²⁵ Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
²⁶ Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
²⁷ Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
²⁸ Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
²⁹ Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
³⁰ Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
³¹ Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.