---

¹ A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
³ Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
⁶ Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
⁷ Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
⁹ Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
¹⁰ Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
¹¹ A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
¹² Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
¹³ De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
¹⁴ Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
¹⁵ Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
¹⁶ És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
¹⁷ Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
¹⁸ Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
¹⁹ Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
²⁰ Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
²¹ Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
²² Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
²³ Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
²⁴ Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
²⁵ Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
²⁶ Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
²⁷ Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
²⁸ De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
²⁹ A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.