---

¹ Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
² Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
³ Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
⁴ Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
⁵ Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
⁶ Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
⁷ Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
⁸ Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
⁹ Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
¹⁰ Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
¹¹ Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
¹² A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.