1
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
2
Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
3
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
4
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
5
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
6
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
7
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
9
Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
12
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13
Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
14
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
16
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
17
Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
18
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
19
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
20
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!