1
Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
2
Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3
Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
4
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
5
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
6
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7
Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
8
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
9
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
10
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11
A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
12
Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14
Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
15
Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
16
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
17
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
18
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
19
Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
20
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21
Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
22
Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.