---

¹ Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
² A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
³ A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
⁴ A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
⁵ Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
⁶ Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
⁷ Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
⁸ Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
⁹ Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
¹⁰ A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
¹¹ Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
¹² Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
¹³ A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
¹⁴ A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
¹⁵ És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
¹⁶ Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
¹⁷ A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
¹⁸ A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
¹⁹ Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
²⁰ Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
²¹ Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
²² Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
²³ Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
²⁴ Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
²⁵ Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
²⁶ Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
²⁸ Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
³¹ Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
³² A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
³³ Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
³⁴ Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
³⁵ Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!