---

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
² Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
³ Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
⁴ Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
⁵ Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
⁶ Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
⁷ Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
⁸ Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
⁹ Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
¹⁰ Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
¹¹ Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
¹³ Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
¹⁴ Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
¹⁵ Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
¹⁶ Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
¹⁸ Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
²⁰ A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
²¹ Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
²² Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
²³ Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
²⁴ Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
²⁵ És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
²⁶ Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
²⁷ Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
²⁸ Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
²⁹ Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
³⁰ Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
³¹ Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
³² Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
³³ A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.