1
            Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
                            
                
                        
                    2
            Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
                            
                
                        
                    3
            Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
                            
                
                        
                    4
            Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
                            
                
                        
                    5
            Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
                            
                
                        
                    6
            Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
                            
                
                        
                    7
            Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
                            
                
                        
                    8
            Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
                            
                
                        
                    9
            Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
                            
                
                        
                    10
            Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
                            
                
                        
                    11
            Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
                            
                
                        
                    12
            Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
                            
                
                        
                    13
            Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
                            
                
                        
                    14
            Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.