---

¹ Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
² Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
³ Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
⁴ Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
⁵ Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
⁶ A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
⁷ Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
⁸ Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
⁹ Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
¹⁰ Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
¹¹ Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
¹² Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
¹³ Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
¹⁴ Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
¹⁵ Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
¹⁶ Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
¹⁷ Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
¹⁸ Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
¹⁹ Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
²⁰ Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
²¹ Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
²² A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
²³ Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.