---

¹ Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
² Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
³ Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
⁴ Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
⁵ Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
⁶ Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
⁷ Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
⁸ Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
⁹ Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
¹⁰ Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
¹¹ Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
¹² Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
¹³ Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
¹⁴ Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.