1
            Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.
                            
                
                        
                    2
            Hallgasd meg, Ur am, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
                            
                
                        
                    3
            Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
                            
                
                        
                    4
            Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
                            
                
                        
                    5
            Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
                            
                
                        
                    6
            Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
                            
                
                        
                    7
            A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
                            
                
                        
                    8
            Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
                            
                
                        
                    9
            Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
                            
                
                        
                    10
            Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
                            
                
                        
                    11
            háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.
                            
                
                        
                    12
            Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
                            
                
                        
                    13
            De te, Ur am, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
                            
                
                        
                    14
            Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
                            
                
                        
                    15
            Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
                            
                
                        
                    16
            Félik majd, Ur am, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
                            
                
                        
                    17
            amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen.
                            
                
                        
                    18
            Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
                            
                
                        
                    19
            Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Ur at az újjáteremtett nép.
                            
                
                        
                    20
            Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
                            
                
                        
                    21
            hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
                            
                
                        
                    22
            Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
                            
                
                        
                    23
            amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Ur at tiszteljék.
                            
                
                        
                    24
            Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
                            
                
                        
                    25
            De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
                            
                
                        
                    26
            Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
                            
                
                        
                    27
            Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
                            
                
                        
                    28
            de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
                            
                
                        
                    29
            Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.