Zsoltárok könyve 2
2
Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2
Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4
A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7
Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged!
8
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9
Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!
11
Félelemmel szolgáljátok az Ur at, reszketve vigadjatok!
12
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!