---

¹ A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úr nak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
² Ezt mondta: Szeretlek, Ur am, erősségem!
³ Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
⁴ Az Úr hoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
⁵ Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
⁶ A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
⁷ Nyomorúságomban az Úr hoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
⁸ Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
⁹ Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
¹⁰ Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
¹¹ Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
¹² A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
¹³ Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
¹⁴ Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
¹⁵ Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
¹⁶ Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Ur am, haragod szelének fúvásától.
¹⁷ Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
¹⁸ Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
¹⁹ Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
²⁰ Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
²¹ Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
²² Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.
²³ Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
²⁴ Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
²⁵ Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
²⁶ A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
²⁷ A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
²⁸ Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
²⁹ Mert te gyújtasz nekem mécsest, Ur am; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.
³⁰ Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
³¹ Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
³² Van-e Isten az Úr on kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
³³ Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
³⁴ Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.
³⁵ Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
³⁶ Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
³⁷ Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
³⁸ Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
³⁹ Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
⁴⁰ Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
⁴¹ Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
⁴² Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úr hoz kiáltanak, de nem válaszol.
⁴³ Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
⁴⁴ Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
⁴⁵ Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,
⁴⁶ mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből.
⁴⁷ Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
⁴⁸ Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
⁴⁹ Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
⁵⁰ Ezért magasztallak, Ur am, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,
⁵¹ mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.