---

¹ Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
² Ur am, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
³ Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
⁴ Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
⁵ Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
⁶ Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
⁷ Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
⁸ Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
⁹ Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
¹⁰ Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
¹¹ Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
¹² Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
¹³ Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
¹⁴ De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
¹⁵ Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
¹⁶ Mert benned reménykedem, Ur am, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
¹⁷ Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben!
¹⁸ Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
¹⁹ Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
²⁰ De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
²¹ Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
²² Ne hagyj el engem, Ur am, Istenem, ne légy távol tőlem!
²³ Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!