---

¹ Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
² Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
³ Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
⁴ Egy dolgot kérek az Úr tól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
⁵ Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
⁶ Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úr nak.
⁷ Halld meg, Ur am, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
⁸ Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Ur am!
⁹ Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
¹⁰ Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
¹¹ Ur am, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
¹² Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
¹³ De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
¹⁴ Reménykedj az Úr ban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úr ban!