---

¹ A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.
² Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
³ Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
⁴ Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
⁵ Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
⁶ hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
⁷ Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Ur am, az oroszlánok állkapcsát!
⁸ Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
⁹ Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
¹⁰ Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
¹¹ Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
¹² Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!