---

¹ Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
² Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
³ Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
⁴ nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
⁵ Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
⁶ Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
⁷ hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
⁸ Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,
⁹ mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
¹⁰ Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
¹¹ Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
¹² Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
¹³ Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
¹⁴ Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.
¹⁵ Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
¹⁶ Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
¹⁷ De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
¹⁸ Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
¹⁹ Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
²⁰ A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
²¹ Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
²² mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
²³ Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
²⁴ Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
²⁵ Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
²⁶ Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
²⁷ Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.
²⁸ Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
²⁹ Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
³⁰ De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
³¹ Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
³² Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.
³³ Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
³⁴ Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
³⁵ Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
³⁶ De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
³⁷ Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
³⁸ Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
³⁹ Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
⁴⁰ Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
⁴¹ Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
⁴² Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
⁴³ amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
⁴⁴ Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
⁴⁵ Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
⁴⁶ Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
⁴⁷ Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
⁴⁸ Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
⁴⁹ Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
⁵⁰ Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
⁵¹ Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
⁵² Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
⁵³ Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
⁵⁴ Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
⁵⁵ Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
⁵⁶ De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
⁵⁷ Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
⁵⁸ Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
⁵⁹ Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
⁶⁰ Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.
⁶¹ Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
⁶² Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
⁶³ Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
⁶⁴ Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
⁶⁵ Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
⁶⁶ és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
⁶⁷ De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
⁶⁸ Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
⁶⁹ Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
⁷⁰ Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
⁷¹ A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
⁷² Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.