---

¹ Ur am, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
² Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
³ Ur am, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
⁴ Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
⁵ Tiporják, Ur am, népedet, nyomorgatják örökségedet.
⁶ Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
⁷ Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene.
⁸ Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
⁹ Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
¹⁰ Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
¹¹ Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
¹² Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Ur am, és megtanítasz törvényedre,
¹³ hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
¹⁴ Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.
¹⁵ Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
¹⁶ Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
¹⁷ Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.
¹⁸ Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Ur am, támogatott engem.
¹⁹ Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
²⁰ Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
²¹ Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
²² De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
²³ Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.