---

¹ A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye.
² Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől!
³ Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
⁴ az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám.
⁵ Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.
⁶ Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.
⁷ Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?
⁸ Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)
⁹ Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.
¹⁰ Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
¹¹ ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne.
¹² Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás.
¹³ Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném.
¹⁴ Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom,
¹⁵ akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében.
¹⁶ Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.
¹⁷ Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.
¹⁸ Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat.
¹⁹ Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.
²⁰ Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.
²¹ Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget.
²² Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.
²³ Vesd az Úr ra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.
²⁴ Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!