1
Dávidé. Téged hívlak, Ur am, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.
2
Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.
3
Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek felebarátaikkal, de rossz szándék van a szívükben.
4
Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!
5
Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.
6
Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat.
7
Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.
8
Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.
9
Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!