---

¹ Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
² A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
³ Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
⁴ Hogyan énekelhetnénk éneket az Úr ról idegen földön?
⁵ Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
⁶ Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
⁷ Emlékezz, Ur am, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
⁸ Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
⁹ Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!