---

¹ A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
² Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
³ Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
⁴ Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
⁵ Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között:
⁶ Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
⁷ Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
⁸ Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
⁹ Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
¹⁰ Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
¹¹ Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
¹² Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
¹³ Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
¹⁴ melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
¹⁵ Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
¹⁶ Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
¹⁷ Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
¹⁸ Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
¹⁹ De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
²⁰ Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.