---

¹ A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
² Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
³ Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és a lantot!
⁴ Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
⁵ Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
⁶ Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
⁷ Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
⁸ Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
⁹ Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
¹⁰ Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
¹¹ Én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölhoztalak téged Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
¹² De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
¹³ Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
¹⁴ Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
¹⁵ Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
¹⁶ Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
¹⁷ A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.