1[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele.] (2) Valóban igazat szóltok, ti hatalmasok? Igazságosan ítéltek-e, ti emberek fiai?
2(3) Vagy inkább hamisságot forgattok szívetekben, kezetek hamisan mér e földön?
3(4) A gonoszok világra jöttük óta pártütők; a hazugok már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek.
4(5) Mérgük olyan, mint a kígyó mérge; olyanok, mint a süket vipera, amelynek be van zárva a füle.
5(6) Ezért nem hallja a varázsló szavát, sem a kígyóbűvölő igézését, aki jártas a varázslásban.
6(7) Istenem, törd össze szájukban a fogakat; az oroszlánok állkapcsát törd össze, URam!
7(8) Olvadjanak el, folyjanak szét, mint a víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák.
8(9) Múljanak el, mint a csiga, amely szétmállik, vagy mint az asszony koraszülöttje, aki nem látta meg a napvilágot.
9(10) Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövis tüzét, elragadja azt a forgószél, akár zöld, akár száraz.
10(11) Örül az igaz, ha látja a bosszúállást, lába a gonosz vérében fürdik.
11(12) Az emberek pedig ezt mondják: Mégiscsak van jutalma az igaznak, bizony van ítélő Isten e földön!