1
[A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.] (2) Szabadíts meg engem, Istenem, mert a vizek már a lelkemig hatoltak!
2
(3) Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok. Feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3
(4) Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom, szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam.
4
(5) Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak, akik vesztemre törnek. Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom!
5
(6) Istenem, te ismered balgaságomat, és bűneim nyilvánvalóak előtted.
6
(7) Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!
7
(8) Mert érted viselek gyalázatot, és érted borítja szégyenpír az arcomat.
8
(9) Idegenné lettem atyám fiai előtt és jövevénnyé anyám fiai előtt.
9
(10) Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.
10
(11) Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11
(12) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik.
12
(13) A kapuban ülők rólam beszélnek, és a borozgatók rólam énekelnek.
13
(14) De én hozzád könyörgök, URam: jó tetszésed idején, Istenem, kegyelmed sokasága szerint hallgass meg engem szabadító igazságoddal!
14
(15) Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből!
15
(16) Ne borítson el a víznek árja, és ne nyeljen el az örvény, és a verem szája ne záruljon be fölöttem!
16
(17) Hallgass meg engem, URam, mert jó a te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám.
17
(18) Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem!
18
(19) Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől!
19
(20) Ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; ismered minden szorongatómat.
20
(21) A gyalázat összetörte szívemet, és beteggé lettem. Részvétre vártam, de hiába; vigasztalókra, de nem találtam.
21
(22) Sőt ételembe mérget tettek, és szomjúságomban ecettel itattak.
22
(23) Váljék saját asztaluk kelepcévé, csapdává, amikor békében vannak.
23
(24) Homályosodjék meg a szemük, hogy ne lássanak; tedd derekukat mindenkor roskadozóvá!
24
(25) Öntsd ki rájuk haragodat, és izzó haragod érje utol őket!
25
(26) Legyen pusztává szállásuk, és hajlékuknak ne legyen lakója.
26
(27) Mert azt üldözik, akit megvertél, és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál.
27
(28) Büntesd meg álnokságukat, ne jussanak el igazságodra!
28
(29) Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne írassanak be!
29
(30) Engem pedig, aki nyomorult vagyok, és szenvedek, emeljen föl, Istenem, a te segítséged!
30
(31) Isten nevét dicsérem énekkel és magasztalom hálaadással.
31
(32) Kedvesebb lesz ez az ÚR előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű bikánál.
32
(33) Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek. Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek!
33
(34) Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is.
34
(35) Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek és minden, ami csak mozog bennük!
35
(36) Mert Isten megszabadítja a Siont, és fölépíti Júda városait; ott laknak majd, és birtokolni fogják.
36
(37) Szolgáinak utódai öröklik, és ott laknak majd, akik nevét szeretik.