1Abdiás látomása. Így szól az én Istenem, az ÚR Edómról: Hírt hallottunk az ÚRtól, hírnök küldetett a népekhez: Keljetek föl, és haddal támadjunk rá!
2Íme, kicsinnyé teszlek a népek között, fölöttébb utálatos leszel.
3Szíved kevélysége csalt meg téged, aki sziklahasadékokban laksz, akinek lakóhelye magasan van, és aki azt mondod szívedben: Ki taszíthatna engem a földre?
4Ha olyan magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet, onnan is lerántalak – ezt mondja az ÚR.
5Ha tolvajok törnének rád vagy éjjeli rablók – ó, hogy tönkre fogsz menni! –, nem annyit lopnának-e, amennyit akarnak? Ha szőlőszüretelők jönnének rád, nem hagynának böngészésre valót.
6Mennyire kifosztják Ézsaut, hogy fölkutatják rejtett kincseit!
7A határig űz minden szövetségesed, megcsalnak, levernek jó barátaid; kenyeret adtál nekik, de ők tőrbe csalnak. És ő nem érti.
8Azon a napon – ezt mondja az ÚR – vajon nem vesztem-e ki a bölcseket Edómból és az értelmet Ézsau hegyéről?!
9Megrémülnek vitézeid, ó, Témán, mert mindenkit kiirtanak öldöklés által Ézsau hegyéről.
10A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul rád, és mindörökre kiirtanak!
11Mert te félreálltál, amikor idegenek rabolták kincseit, és barbárok törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek: te is olyan voltál, mint bármelyikük.
12De ne nézz kárörömmel öcséd napján, szerencsétlenségének napján, és ne örvendj Júda fiain veszedelmük napján! Ne kérkedj a szorongattatás napján!
13Ne törj be népem kapuján nyomorúsága napján, ne nézd te is kárörömmel a baját nyomorúsága napján! Ne nyúljatok kincseihez nyomorúsága napján!
14Ne állj az útkereszteződésbe, hogy elveszítsd a menekülőket, és ne ejtsd el a szorongattatás napján azokat, akik megmaradtak belőle!
15Mert közel van az ÚR napja minden nép ellen. Ahogyan te cselekedtél, úgy cselekszenek veled is; visszaszáll fejedre az, amit tettél.
16Mert ahogyan ti szent hegyemen ittatok, úgy iszik majd szüntelenül minden nép. Bizony fulladásig isznak, és olyanok lesznek, mintha nem is lettek volna.
17De a Sion hegyén szabadulás lesz, és szent lesz az; Jákób háza pedig birtokba veszi örökségét.
18Jákób háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig pozdorja. Meggyújtják és megemésztik őket, nem marad meg senki Ézsau házából, mert az ÚR szólt.
19A déliek birtokba veszik Ézsau hegyét, a síkságon lakók pedig a filiszteusok földjét. Birtokba veszik Efraim és Samária területeit, Benjámint meg Gileádot.
20Izráel fiainak ez a száműzött serege birtokba veszi Kánaán földjét Sareptáig, a Jeruzsálemből való száműzöttek pedig, akik Szefáradban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21Szabadítók mennek föl Sion hegyére, hogy megítéljék Ézsau hegyét, és az ÚRé lesz a királyság.