---

¹ A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
² Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
³ Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt?
⁴ Egyik nemzedék megy, és követi a másik, de a föld mindörökké megmarad.
⁵ Fölkel a nap, és lenyugszik, a helyére siet, ahonnan majd ismét fölkel.
⁶ A szél délnek siet, majd északra fordul. Körbe-körbejár, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
⁷ Minden folyó a tengerbe siet, de a tenger mégsem telik meg. Bárhova sietnek is a folyók, ugyanarra a helyre térnek vissza.
⁸ Minden dolog fáradozással jár, föl sem tudja sorolni az ember. Nem telik be a szem a látással, sem a fül a hallással.
⁹ Ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt.
¹⁰ Van, amiről azt mondják: „Nézd, ez új dolog”, pedig már rég megvolt előttünk, ősidők óta.
¹¹ Nem emlékszünk a korábbiakra, ugyanúgy nem fognak emlékezni a most még eljövendő dolgokra azok sem, akik utánunk jönnek.
¹² Én, a prédikátor Izráel királya voltam Jeruzsálemben.
¹³ Arra adtam elmémet, hogy bölcsességgel kutassam és vizsgáljam mindazt, ami az ég alatt történik. Gonosz és hiábavaló foglalatosság ez, melyet azért adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
¹⁴ Láttam minden dolgot, ami történik a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság és szélkergetés!
¹⁵ A görbe nem egyenesíthető ki, és ami hiányzik, az nem számlálható meg.
¹⁶ Így szóltam magamban: íme, nagyobbá lettem, és több bölcsességet szereztem, mint azok, akik előttem uralkodtak Jeruzsálemben, és elmém sok bölcsességet és tudományt látott.
¹⁷ De amikor arra adtam elmémet, hogy megismerjem a bölcsességet, és megismerjem az esztelenséget és a bolondságot, rájöttem, hogy ez is csak szélkergetés.
¹⁸ Mert a sok bölcsességben sok szomorúság is van, és aki gyarapítja tudását, gyarapítja a gyötrelmet is.