1
[Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.] (2) Magasztallak, URam, hogy fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2
(3) URam Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
3
(4) URam, felhoztad lelkemet a sírból, fölélesztettél a sírba szállók közül.
4
(5) Dicsérjétek az URat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
5
(6) Mert csak egy pillanatig tart haragja, de élethossziglan való jóakarata. Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.
6
(7) Jó sorsomban azt mondtam: Nem rendülhetek meg soha.
7
(8) URam, jóvoltodból megszilárdítottál, mint egy hatalmas hegyet, de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem.
8
(9) Hozzád kiáltok, URam! Az én URam irgalmáért könyörgök!
9
(10) Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?
10
(11) Hallgass meg, URam, könyörülj rajtam! URam, légy segítségem!
11
(12) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
12
(13) Ezért zengedezek szentségednek, és nem hallgatok el, URam Istenem, mindenkor hálát adok neked.