1
[A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé.] (2) A gonosz hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs őelőtte istenfélelem;
2
(3) Mert azzal hízeleg önmagának, hogy bűnözhet és gyűlölködhet.
3
(4) Szájának beszéde gonoszság és hamisság; nem tud bölcs lenni és jót cselekedni.
4
(5) Hiábavalóságot gondol ki ágyában, nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
5
(6) URam, kegyelmed az égig ér, hűséged a felhőkig!
6
(7) Igazságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; embert és állatot te tartasz meg, URam!
7
(8) Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.
8
(9) Dúslakodnak házad bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.
9
(10) Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
10
(11) Terjeszd ki kegyelmedet a téged ismerőkre és igazságodat az igaz szívűekre!
11
(12) Ne jöjjön ellenem a kevélyek lába, és ne üldözzön engem a gonoszok keze!
12
(13) Hullanak már a gonosztevők; elveted őket, és nem tudnak fölállni.