1[A karmesternek: „A betegség” dallamára. Dávid tanítása.] (2) A bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten. Megromlottak, és utálatos hamisságot cselekszenek, nincs, aki jót cselekedjék.
2(3) Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.
3(4) Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak. Nincsen, aki jót cselekedjen, nincsen még egy sem.
4(5) Hát nem okulnak a hamisan cselekvők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, akik nem hívják segítségül Istent?
5(6) Ott félnek majd nagy félelemmel, ahol nincs félnivaló, mert Isten szétszórja azok csontjait, akik ellened támadtak. Megszégyeníted azokat, mert Isten megvetette őket.
6(7) Ó, bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Örül majd Jákób, és vigad Izráel, amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát.