---

¹ [Ászáf tanítása.] Miért vetettél el teljesen, Istenem? Miért füstölög haragod legelőd juhai ellen?
² Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet régen szereztél, és örökséged törzséről, amelyet megváltottál a Sion hegyéről, amelyen lakoztál!
³ Fordítsd lépteidet oda, ahol régóta romok vannak: mindent tönkretett az ellenség szent helyeden!
⁴ Támadóid a gyülekezésed helyén ordítanak, kitűzték ott saját jelvényeiket.
⁵ Úgy tűntek föl, mint akik fejszét emelgetnek az erdő sűrű fái között.
⁶ Faragványait már mind összetörték fejszével és kalapáccsal.
⁷ Szent helyedet lángba borították, neved hajlékát porig alázták.
⁸ Azt mondták szívükben: Dúljuk föl őket mindenestül! Isten minden hajlékát fölgyújtották az országban.
⁹ Jeleket nem látunk, próféta sincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart ez.
¹⁰ Istenünk, meddig szidalmazhat a sanyargató? Örökké gyalázhatja nevedet az ellenség?
¹¹ Miért tartod vissza kezedet? Vond ki jobbodat kebledből, végezz velük!
¹² Mert Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadulást szerez e földön.
¹³ Te hasítottad ketté hatalmaddal a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.
¹⁴ Te zúztad szét a leviátán fejeit és a puszta népének adtad eledelül.
¹⁵ Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.
¹⁶ Tied a nappal, az éjszaka is a tied. Te formáltad a világító testeket és a napot.
¹⁷ Te szabtad meg a föld határait; te szereztél nyarat és telet.
¹⁸ Emlékezzél meg erről, URam, mert ellenség szidalmaz, és bolond nép káromolja nevedet.
¹⁹ Ne add fenevadaknak galambod lelkét; szegényeid életéről ne feledkezzél meg végképp!
²⁰ Tekints szövetségedre, mert e föld eldugott szögletei is tele vannak erőszakos helyekkel.
²¹ Ne maradjon szégyenben az elnyomott, dicsérjék nevedet a nyomorultak és szűkölködők!
²² Kelj föl, Istenem, és védd a te ügyedet! Emlékezzél meg a gyalázásról, amellyel naponként illet téged a bolond!
²³ Ne felejtkezzél el ellenségeid szaváról és támadóid háborgásáról, amely szüntelen növekszik!