---

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei
² a bölcsesség és erkölcs tanulására, az értelmes beszéd megértésére.
³ Okos intésként, igazságnak, ítéletnek és becsületességnek megnyerésére szolgál,
⁴ hogy az egyszerű emberek eszességet, az ifjak tudást és meggondolást kapjanak.
⁵ Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását, és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert,
⁶ hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat, a bölcsek beszédeit és találós meséit.
⁷ Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és erkölcsi tanítást csupán a bolondok vetik meg.
⁸ Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását, és anyád oktatását ne hagyd el!
⁹ Mert kedves ékesség lesz az a fejednek, és aranylánc a nyakadra.
¹⁰ Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne engedj nekik!
¹¹ Ha azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesben a vérontásra, settenkedjünk az ártatlan után ok nélkül!
¹² Nyeljük el őket élve, mint a sír és egészen úgy, mint akik a mélységbe szálltak;
¹³ és szerezzünk mindenféle drága kincset, töltsük meg házainkat zsákmánnyal!
¹⁴ Végy részt köztünk a sorsvetésben, és közös erszényünk legyen mindnyájunknak!”,
¹⁵ fiam, ne járj ezekkel egy úton, tartsd vissza a lábad ösvényüktől,
¹⁶ mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet.
¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas szeme láttára:
¹⁸ a maguk vére árán ólálkodnak, saját lelkük kárára állnak lesben.
¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: a saját életét veszíti el.
²⁰ A bölcsesség kint kiált szerteszét, az utcákon hallatja szavát.
²¹ Lármás utcasarkokon kiált a kapuk bejáratánál, a városban mondja beszédeit.
²² Meddig szeretitek, ó, ti együgyűek, az együgyűséget, és meddig gyönyörködnek a csúfolók a csúfolódásban, és meddig gyűlölik a balgák a tudományt?
²³ Térjetek meg dorgálásomra! Íme, kiárasztom rátok lelkemet, tudtotokra adom beszédeimet.
²⁴ Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt;
²⁵ elhagytátok minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
²⁶ ezért én is nevetek nyomorúságotokon, kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek.
²⁷ Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar, és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget; amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás,
²⁸ akkor majd segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg őket; keresnek engem, de nem találnak meg.
²⁹ Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották.
³⁰ Nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
³¹ Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól.
³² Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg, és a balgákat önteltségük veszti el.
³³ Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik, és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.