---

¹ Így szólt az ÚR szava Jónáshoz, Amittaj fiához:
² Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert felhatolt színem elé gonoszságuk!
³ Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsísba szaladjon az ÚR elől. Lement Jáfóba, és talált ott egy hajót, amely Tarsísba indult. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarsísba menjen az ÚR színe elől.
⁴ Az ÚR pedig nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és a hajó már-már töredezni kezdett.
⁵ Ekkor félelem fogta el a hajósokat, és mindnyájan a maguk isteneihez kiáltottak. A hajóban lévő holmit a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó aljába, lefeküdt és elaludt.
⁶ De odament hozzá a kapitány, és azt mondta neki: Mi lelt, te nagyalvó? Kelj föl, kiálts Istenedhez, hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
⁷ Egymásnak pedig azt mondták: Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk, ki miatt van rajtunk ez a veszedelem! Ekkor sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
⁸ Akkor azt mondták neki: Mondd el hát nekünk, mi miatt van rajtunk ez a veszedelem! Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Melyik a te hazád, és miféle népből való vagy?
⁹ Erre így felelt nekik: Héber vagyok, és az URat, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.
¹⁰ Ekkor nagy félelem fogta el az embereket, és azt mondták neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az ÚR színe elől fut, mivel elmondta nekik.
¹¹ Utána azt kérdezték tőle: Mit cselekedjünk veled, hogy lecsöndesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger háborgása egyre növekedett.
¹² Ő pedig azt mondta nekik: Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsöndesedik a tenger körülöttetek, mert tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar.
¹³ És erőlködtek azok az emberek, hogy visszaevezzenek a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger háborgása egyre növekedett körülöttük.
¹⁴ Ezért így kiáltottak az ÚRhoz: Ó, URam, kérünk, ne vesszünk el ennek az embernek a lelke miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, URam, úgy cselekszel, ahogy akarsz!
¹⁵ Azzal fogták Jónást, bedobták a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása.
¹⁶ Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be az ÚRnak, és fogadalmakat tettek.
¹⁷ Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.