1Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben.
2Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt.
3Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén.
4Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden állatot, amelyet teremtettem.
5Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az ÚR megparancsolta neki.
6Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön.
7Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől.
8A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden földön csúszó-mászó állat közül
9kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak.
10Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre.
11Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.
12Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.
13Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába.
14Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszikmászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
15Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek volt.
16Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
17Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről.
18A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt.
19Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind elborította az ég alatt.
20Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította.
21És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett.
22A szárazföldön élők közül mindaz elpusztult, aminek az orrában élő lélek lehelete volt.
23Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.
24A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön.
1Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.
2Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
3És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.
4A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.
5A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.
6Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,
7és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt.
8Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.
9De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
10Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.
11Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.
12Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
13A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.
14A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
15Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal, és fiaid feleségeivel együtt,
17és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.
18Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
19Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.
20Nóé oltárt épített az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.
21Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.
22Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
1Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
3Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.
4De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
5A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
6Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
7Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
8Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
9Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
10és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.
11Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.
12Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
13Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
15és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
16Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
17Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
19Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
20Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
21És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
22Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
23Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
24Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,
25azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
26Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!
27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!
28Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
29Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.
1Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után.
2Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
3Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
4Jáván fiai pedig: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním.
5Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.