1 Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben.

2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt.

3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén.

4 Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden állatot, amelyet teremtettem.

5 Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az ÚR megparancsolta neki.

6 Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön.

7 Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől.

8 A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden földön csúszó-mászó állat közül

9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak.

10 Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre.

11 Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.

12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.

13 Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába.

14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszikmászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.

15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek volt.

16 Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.

17 Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről.

18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt.

19 Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind elborította az ég alatt.

20 Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította.

21 És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett.

22 A szárazföldön élők közül mindaz elpusztult, aminek az orrában élő lélek lehelete volt.

23 Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.

24 A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön.

1 Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.

2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.

3 És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.

4 A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.

5 A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.

6 Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,

7 és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt.

8 Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.

9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

10 Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.

11 Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.

12 Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.

13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.

14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.

15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:

16 Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal, és fiaid feleségeivel együtt,

17 és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.

18 Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.

19 Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.

20 Nóé oltárt épített az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.

21 Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.

22 Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

1 Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.

3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.

4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!

5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.

6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.

7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.

8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:

9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal

10 és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.

11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.

12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:

13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,

15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.

16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.

17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.

19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.

20 Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.

21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.

22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.

24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,

25 azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!

26 Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!

27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!

28 Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.

29 Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.

1 Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után.

2 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.

3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá.

4 Jáván fiai pedig: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním.

5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.

6 Hám fiai pedig: Kús, Micraim, Pút és Kánaán.

7 Kús fiai pedig: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá, Szabteká. Ramá fiai pedig: Sebá és Dedán.

8 Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a földön.

9 Hatalmas vadász volt az ÚR előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród.

10 Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén.

11 E földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot.

12 És Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.

13 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat,

14 a patrósziakat és kaszlúhiakat, ahonnan a filiszteusok származnak; és a kaftóriakat.

15 Kánaán pedig Szidónt nemzette, az ő elsőszülöttét, azután Hétet

16 meg a jebúsziakat, emóriakat és girgásiakat,

17 a hivvieket, arkiakat és a színieket,

18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei.

19 A kánaániak határa pedig Szidóntól Gerár felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt.

20 Ezek Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.

21 Sémnek is lettek gyermekei; ő Héber összes fiának az atyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt.

22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.

23 Arám fiai pedig: Úc, Húl, Geter és Mas.

24 Arpaksad pedig Selahot nemzette, Selah pedig Hébert.

25 Hébernek is lett két fia. Az egyikük neve Peleg, mivelhogy az ő idejében osztották szét a földet. Testvérének a neve pedig Joktán.

26 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot,

27 Hadórámot, Úzált és Diklát,

28 Óbált, Abimáélt és Sebát,

29 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.

30 Lakóhelyük Mésától fogva Szefárba menve a keleti hegyekig terjedt.

31 Ezek Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.

32 Ezek Nóé fiainak a családjai nemzetségeik szerint, népeik között; ezekből alakultak ki a népek a földön az özönvíz után.