---

¹ Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot látta: íme a folyó partján állt.
² És íme, a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.
³ Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból, rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján.
⁴ És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt.
⁵ Majd elaludt, és másodszor is álmot látott: íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép.
⁶ És íme, azok után hét vékony, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett.
⁷ És lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt.
⁸ Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni neki.
⁹ Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak: Bűneimről emlékezem e napon.
¹⁰ Amikor a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert,
¹¹ álmot láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint álmodott.
¹² Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat, mindegyikünknek a saját álma szerint.
¹³ És ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig felakasztották.
¹⁴ Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment.
¹⁵ A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
¹⁶ Erre József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.
¹⁷ A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a folyó partján álltam,
¹⁸ és íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.
¹⁹ S íme, utánuk másik hét tehén jött ki, nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat.
²⁰ És lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet.
²¹ És bár a gyomrukban voltak, de nem látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.
²² Majd azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és szép.
²³ És íme, hét összeaszott, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett utánuk,
²⁴ és lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
²⁵ Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak.
²⁶ A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz.
²⁷ A hét sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő, és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje.
²⁸ Ez az, amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar.
²⁹ Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
³⁰ Azok után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot.
³¹ Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az.
³² Hogy pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél elvégzett dolog ez, és siet véghezvinni.
³³ Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé.
³⁴ Cselekedje ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben.
³⁵ És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy legyen élelem a városokban.
³⁶ Legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
³⁷ Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának.
³⁸ Így szólt a fáraó a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke van?
³⁹ Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
⁴⁰ Te légy az én házam gondviselője és minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá.
⁴¹ Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme, én téged egész Egyiptom fejedelemévé teszlek.
⁴² És lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.
⁴³ Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén.
⁴⁴ És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom földjén.
⁴⁵ És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
⁴⁶ József pedig harmincesztendős volt, amikor a fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó színe elől, és bejárta egész Egyiptomot.
⁴⁷ A hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést.
⁴⁸ És József összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a körülöttük levő határ élelmét.
⁴⁹ És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.
⁵⁰ Józsefnek az éhség esztendejének beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki.
⁵¹ Az elsőszülöttet Manassénak nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.
⁵² A másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten a nyomorúságom földjén.
⁵³ Aztán eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptom földjén,
⁵⁴ és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér.
⁵⁵ Végül azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek!
⁵⁶ Mikor az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén.
⁵⁷ És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.