---

¹ Ekkor József atyja arcára borult, siratta és csókolgatta őt.
² Azután megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.
³ Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.
⁴ Mikor elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a kérésemet:
⁵ Atyám megesketett engem e szóval: „Íme, meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat, azután visszatérek.
⁶ A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el atyádat, ahogy megesketett téged.
⁷ El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az összes egyiptomi vén
⁸ meg József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén.
⁹ Ezenfelül harci szekerek és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt.
¹⁰ Mikor Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját.
¹¹ Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl ÁbélMicraimnak.
¹² Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy megparancsolta nekik.
¹³ Elvitték Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül vásárolt a hettita Efróntól Mamréval szemben.
¹⁴ József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal, akik vele fölmentek atyjának temetésére.
¹⁵ Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta.
¹⁶ Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt parancsolta nekünk halála előtt:
¹⁷ „Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái. József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki.
¹⁸ Ekkor odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid vagyunk.
¹⁹ De József így felelt: Ne féljetek! Hát Isten vagyok-e én?
²⁰ Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa.
²¹ Azért most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg őket, és szívükre beszélt.
²² József pedig és atyjának háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt,
²³ és meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén növekedtek föl.
²⁴ Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
²⁵ Majd megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet.
²⁶ És mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és koporsóba tették.