---

¹ Az ÚR pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte.
² Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten.
³ Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
⁴ Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki.
⁵ Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született.
⁶ Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem.
⁷ Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére.
⁸ Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
⁹ Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,
¹⁰ ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
¹¹ Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt.
¹² De azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat.
¹³ De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
¹⁴ Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott.
¹⁵ Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá.
¹⁶ Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt.
¹⁷ Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van.
¹⁸ Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem.
¹⁹ Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek.
²⁰ És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá lett.
²¹ Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
²² Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólították Ábrahámot: Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
²³ Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem.
²⁴ Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
²⁵ De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái.
²⁶ Abímelek ezt mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma.
²⁷ Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek.
²⁸ De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot.
²⁹ Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet külön állítottál?
³⁰ Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat.
³¹ Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten.
³² Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
³³ Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló ÚR Istennek a nevét.
³⁴ És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.