---

¹ Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
² Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
³ Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
⁴ Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
⁵ Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
⁶ Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.
⁷ Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.
⁸ A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,
⁹ Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
¹⁰ Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
¹¹ Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
¹² És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
¹³ Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
¹⁴ Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
¹⁵ Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.
¹⁶ A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót.
¹⁷ Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
¹⁸ A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
¹⁹ Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
²⁰ Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.
²¹ És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
²² Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala.
²³ És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
²⁴ És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
¹ Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
² És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
³ És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
⁴ A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
⁵ A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
⁶ És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
⁷ És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
⁸ Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
⁹ De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
¹⁰ És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
¹¹ És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
¹² És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
¹³ És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
¹⁴ A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
¹⁵ És szóla az Isten Noénak, mondván:
¹⁶ Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
¹⁷ Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
¹⁸ Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
¹⁹ Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
²⁰ És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
²¹ És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
²² Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
¹ Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
² És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
³ Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
⁴ Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
⁵ De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
⁶ A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
⁷ Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
⁸ És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
⁹ Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
¹⁰ És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
¹¹ Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
¹² És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
¹³ Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
¹⁴ És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
¹⁵ És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
¹⁶ Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
¹⁷ És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
¹⁸ Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
¹⁹ Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
²⁰ Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
²¹ És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
²² Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
²³ Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
²⁴ Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
²⁵ Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
²⁶ Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
²⁷ Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
²⁸ Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
²⁹ És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
¹ Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
² Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.
³ A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
⁴ Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
⁵ Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
⁶ Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.
⁷ Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.
⁸ Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.
⁹ Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
¹⁰ Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
¹¹ E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
¹² És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
¹³ Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.
¹⁴ Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.
¹⁵ Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.
¹⁶ Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
¹⁷ Khivveust, Harkeust, és Szineust.
¹⁸ Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.
¹⁹ Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.
²⁰ Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.
²¹ Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.
²² Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.
²³ Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
²⁴ Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.
²⁵ Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.
²⁶ Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.
²⁷ Hadórámot, Úzált és Dikláth.
²⁸ Obált, Abimáélt és Sébát.
²⁹ Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
³⁰ És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
³¹ Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.
³² Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.