---

¹ És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
² És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt.
³ Az ÚR pedig azt mondta Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek.
⁴ Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához,
⁵ és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt.
⁶ Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
⁷ De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson.
⁸ Mikor azt mondta: A pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek.
⁹ Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem.
¹⁰ Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák.
¹¹ Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok!
¹² És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.
¹³ Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
¹⁴ Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában?
¹⁵ Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette?
¹⁶ Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott.
¹⁷ Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,
¹⁸ és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet PaddanArámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
¹⁹ Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak.
²⁰ Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül.
²¹ Elmenekült tehát mindenestől, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
²² Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött,
²³ maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén.
²⁴ Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
²⁵ Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét.
²⁶ És mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el?
²⁷ Miért futottál el titkon, és miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
²⁸ És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
²⁹ Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
³⁰ Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet?
³¹ Jákób pedig így felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat.
³² Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat.
³³ Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment.
³⁴ Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész sátrat, és nem találta meg azokat.
³⁵ Akkor azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat.
³⁶ Jákób pedig haragra gerjedt, és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
³⁷ Most, hogy felforgattad minden holmimat, mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
³⁸ Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
³⁹ Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat ugyanúgy, mint az éjjel lopottat.
⁴⁰ Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt a szememtől.
⁴¹ Immár húsz esztendeje, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.
⁴² Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
⁴³ Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek?
⁴⁴ Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted.
⁴⁵ És egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul.
⁴⁶ És azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson.
⁴⁷ Lábán Jegar-Száhadútának nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte.
⁴⁸ És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek.
⁴⁹ És Micpának is, mivelhogy mondta: Az ÚR legyen őr köztem és közted, amikor egymástól elválunk.
⁵⁰ Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted.
⁵¹ És mondta Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted;
⁵² bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e rakás kő és ezen emlékoszlop mellett.
⁵³ Ábrahám Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk! És megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.
⁵⁴ Akkor Jákób áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a hegyen töltötték az éjszakát.
⁵⁵ Reggel pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.