1Így készült el az ég és a föld és minden seregük.
2Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után.
3Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
4Ez az ég és a föld teremtésének története. Mikor az ÚR Isten a földet és az eget teremtette,
5még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az ÚR Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje.
6Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.
7Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
8Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.
9És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.
10Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
11Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem.
12Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
13A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
14A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
16És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.
17De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
18Azután azt mondta az ÚR Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat.
19Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.
20Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek.
21Az ÚR Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét.
22Az ÚR Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez.
23Akkor ezt mondta az ember: Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert emberből vétetett.
24Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.
25És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.