---

¹ Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
² És az ÚR Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt.
³ Látta ura, hogy az ÚR vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az ÚR szerencséssé teszi a kezében.
⁴ Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta.
⁵ Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért. Az ÚR áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
⁶ Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
⁷ Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!
⁸ Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta.
⁹ Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?
¹⁰ Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.
¹¹ Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban.
¹² Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.
¹³ Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott,
¹⁴ összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam.
¹⁵ Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott.
¹⁶ Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött.
¹⁷ Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon rám.
¹⁸ És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
¹⁹ Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.
²⁰ Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben.
²¹ De az ÚR Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.
²² És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt.
²³ És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az ÚR Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.