---

¹ Az Úr akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben!
² Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt! Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt!
³ Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön!
⁴ Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam.
⁵ Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az Úr megparancsolta neki.
⁶ Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön.
⁷ Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől.
⁸ A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül
⁹ kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak.
¹⁰ A hetedik napon özönvíz lett a földön.
¹¹ Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái,
¹² majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre.
¹³ Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába,
¹⁴ és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok.
¹⁵ Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből.
¹⁶ Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
¹⁷ Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről.
¹⁸ A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott.
¹⁹ A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt;
²⁰ sőt, még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket.
²¹ Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember.
²² Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt.
²³ Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.
²⁴ A víz százötven napig áradt a földön.
¹ Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
² Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből.
³ Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
⁴ A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.
⁵ A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
⁶ Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
⁷ és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
⁸ Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
⁹ De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
¹⁰ Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
¹¹ Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.
¹² Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
¹³ A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld.
¹⁴ A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.
¹⁵ Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
¹⁶ Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
¹⁷ Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
¹⁸ Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
¹⁹ Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
²⁰ Azután oltárt épített Nóé az Úr nak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
²¹ Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
²² Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
¹ Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
² Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
³ Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
⁴ De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt!
⁵ Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
⁶ Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
⁷ Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
⁸ Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
⁹ Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
¹⁰ meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
¹¹ Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet.
¹² Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre:
¹³ szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.
¹⁴ Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn,
¹⁵ akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására.
¹⁶ Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
¹⁷ Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.
¹⁸ Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.
¹⁹ Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet.
²⁰ Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett.
²¹ Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában.
²² Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének.
²³ Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.
²⁴ Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,
²⁵ ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
²⁶ Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!
²⁷ Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája!
²⁸ Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.
²⁹ Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.
¹ Ezek a leszármazottai Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek, akiknek az özönvíz után születtek fiaik.
² Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
³ Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
⁴ Jáván fiai: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním.
⁵ Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve alapján, nemzetségeik és népeik szerint.
⁶ Hám fiai: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán.
⁷ Kús fiai: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sába és Dedán.
⁸ Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.
⁹ Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
¹⁰ Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Sineár földjén volt.
¹¹ Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot
¹² és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között.
¹³ Micrajim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat,
¹⁴ a patrósziakat, a kaszlúhiakat és a kaftóriakat. Innen származtak a filiszteusok.
¹⁵ Kánaán nemzette elsőszülöttét, Szidónt, azután Hétet,
¹⁶ meg a jebúsziakat, az emóriakat, a girgásiakat,
¹⁷ a hivvieket, az arkiakat és a színieket,
¹⁸ az arvadiakat, a cemáriakat és a hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei,
¹⁹ úgyhogy a kánaániak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebójim irányában Lesáig terjedt.
²⁰ Ezek Hám fiai nemzetségük, nyelvük, országaik és népeik szerint.
²¹ Születtek gyermekei Sémnek is, aki Héber összes fiainak ősatyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt.
²² Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.
²³ Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas.
²⁴ Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert.
²⁵ Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mert az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve.
²⁶ Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot,
²⁷ Hadórámot, Úzált és Diklát,
²⁸ Óbált, Abímáélt és Sábát,
²⁹ Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.
³⁰ Lakóhelyük Mésától Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt.
³¹ Ezek Sém fiai nemzetségük, nyelvük, országaik és népeik szerint.
³² Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.