---

¹ Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte.
² Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.
³ Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.
⁴ Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten.
⁵ Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.
⁶ Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.
⁷ Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.
⁸ Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.
⁹ Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár szült Ábrahámnak,
¹⁰ ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal, Izsákkal!
¹¹ Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.
¹² De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.
¹³ De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
¹⁴ Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
¹⁵ Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,
¹⁶ maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
¹⁷ De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!
¹⁸ Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!
¹⁹ És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
²⁰ Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.
²¹ Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
²² Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
²³ Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!
²⁴ Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
²⁵ De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.
²⁶ Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma.
²⁷ Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.
²⁸ De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.
²⁹ Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?
³⁰ Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.
³¹ Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.
³² Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
³³ Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az Úr nak, az Örökkévaló Istennek a nevét.
³⁴ Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.