---

¹ Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz,
² és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ezt az utat követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve Jeruzsálembe vihesse őket.
³ Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből,
⁴ és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
⁵ Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
⁶ De kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.
⁷ A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mert hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak.
⁸ Saul felkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott, azért kezénél fogva vezették be Damaszkuszba.
⁹ És három napig nem látott, nem evett és nem is ivott.
¹⁰ Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram!
¹¹ Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik,
¹² és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson.
¹³ Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
¹⁴ és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.
¹⁵ De az Úr azt mondta neki: Menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt.
¹⁶ Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.
¹⁷ Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.
¹⁸ És azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, mindjárt visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett,
¹⁹ majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt,
²⁰ és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
²¹ Akik hallották, mindnyájan álmélkodtak, és azt mondták: Nemde ő pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy megkötözve a főpaphoz vigye őket?
²² Saul pedig egyre határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
²³ Jó néhány nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék,
²⁴ de Saulnak tudomására jutott a szándékuk. A kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy őt megöljék,
²⁵ de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették.
²⁶ Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, megpróbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő is tanítvány.
²⁷ Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és milyen bátran tanított Damaszkuszban, Jézus nevében.
²⁸ Ezután otthonosan mozgott közöttük Jeruzsálemben,
²⁹ nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal, azok pedig igyekeztek őt megölni.
³⁰ Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
³¹ Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; az Úr félelmében épültek és jártak, és a Szentlélek vigasztalása által számban gyarapodtak.
³² Péter pedig, amikor mindnyájukat körbelátogatta, a Liddában lakó szentekhez is eljutott.
³³ Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyhoz kötött béna volt.
³⁴ Péter azt mondta neki: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl, vesd be magad az ágyadat! És azonnal felkelt.
³⁵ A Liddában és Sáronban lakók mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
³⁶ Joppéban pedig volt egy nőtanítvány – név szerint Tábita, amely azt jelenti: Dorkász, azaz zerge –, aki sok jót tett, és alamizsnát osztogatott.
³⁷ De éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt, majd miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
³⁸ Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok, akik meghallották, hogy ott van Péter, elküldtek hozzá két férfit, és arra kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön át hozzájuk.
³⁹ Péter felkelt, és velük ment. Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
⁴⁰ Péter pedig mindenkit kiküldött, majd térdre esve imádkozott, és a holttest felé fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemét, és Pétert meglátva felült.
⁴¹ Ő pedig kezet nyújtva neki talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, és élve eléjük állította.
⁴² Ennek egész Joppéban elterjedt a híre, és sokan hittek az Úrban.
⁴³ Ezután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.